Az iskol�ban t�lt�tt unalmas percek alatt folyton csak a d�lut�nra koncentr�ltam. A fi�k nagyon helyesek voltak, �s m�r csak ez�rt is meg�rte elmenni.
***
Megint ugyanaz… Ebben az �p�letben mindig elt�vedek! Rem�lem, most nem j�n David, hogy neki v�gja az orromnak az ajt�t. M�g most is be van dagadva.
Megpillantottam egy liftet, s beugrott a m�ltkori l�pcs�z�s. Nem mehett�nk t�bbet k�t emeletn�l, de most a liftet v�lasztottam. V�rtam… Nyit�dott az ajt�, s m�r l�ptem is be… azaz l�ptem volna be… Ilyen szerencs�tlent!
- ��… - ny�gtem fel - Asszem bet�r�tt a kopony�m! Kinek van ilyen kem�ny feje?
- H�t te sem panaszkodhatsz! - sz�lalt meg a kem�ny fej tulajdonosa.
- Linke, igaz? - n�ztem r� v�laszt v�rva.
- Pontosan. Hova indult�l? A megbesz�l�sre?
- Igen. M�r megint rossz ir�nyba megyek? Mint egy labirintus… - h�ledezve mondtam neki, de � ezen csak nevetni tudott.
- �szint�n? Igen. - mosolygott - Nagyon f�j m�g a fejed? - tette hideg kez�t l�ktet� homlokomra.
- Nem v�szes, de ha holnapra p�p lesz a fejemen, megfejellek! - fenyegettem meg.
- Na, gyere te karate k�ly�k! Van egy kis j�g a h�t�ben. Velem tal�n nem t�vedsz el!
 Azt a vigyort nem lehetett let�r�lni a k�p�r�l… De az eny�mr�l se. 
A st�di� mellett egy kis lak�s volt berendezve. Volt hat �gy, hogy mindenki tudjon aludni. Egy pult, kis h�t�, �s egy m�g kisebb f�rd�szoba. A fagyaszt� r�szb�l el�vett egy zacsk� fil�zett halat, majd konyharuh�ba tekerte.
- Ezt tedd a fejedre. Bocs, Jan m�r megint elpuszt�totta a j�gkock�kat…
Kelletlen�l, p�posodni k�sz�l� homlokomra tettem a jeges halat, rem�lve, hogy nem lesz Mount Everest m�ret� kin�v�s fejemen.
David l�pett be, �szre se v�ve engem, aki az egyik �gyon �ltem.
- Linke, valami halat csin�lsz? Olyan illat van… - k�rdezte csillog� szemekkel.
- Igen, 10 perccel a megbesz�l�s el�tt s�tk�rezek, nem? Tort�t is csin�ltam, l�tod? - Linke felh�borodottan mutogatott Davidnak.
Ezen nevetnem kellett. Hirtelen odakapta fej�t David.
- Hello! - integettem, mint szombat este. - Nekem van ilyen halszagom, mert siker�lt a haveroddal is megfejeln�nk egym�st… Ha �ngyilkos akarok lenni, tuti ide j�v�k!
Nem sok�ig r�h�gtek szerencs�tlens�gemen, mert m�r id� volt.
- Na, gyere karate k�ly�k! - h�zott fel az �gyr�l Linke.
- A te fejed hogy van? - k�rdeztem az�rt agg�dva, hiszen mag�val nem is foglalkozott.
- Megvagyok. Hiszen a ti�d f�j annyira, az eny�m nagyon kem�ny, te magad mondtad!
David kicsit… nem is tudom. Tal�n f�lt�kenykedve? Ink�bb s�rt�d�tten szapor�zta l�p�seit el�tt�nk. R�vid id�n bel�l meg�rkezt�nk egy terembe, ahov� sz�kek voltak kit�ve. Szerintem m�r az �sszes l�ny ott volt.
- Hello, sziasztok! - k�sz�nt laz�n Timo. - Rem�lj�k, mindenki itt van, de az�rt n�psz�ml�l�st tartunk. Mindenki �lljon fel, aki hallja a nev�t, le�lhet.
Egy ismeretlen f�rfi �rkezett h�tulr�l. Tal�n az f�n�k lehet? Lepacsizott a sr�cokkal, m�g Franky olvasta a neveket. Davidot meg is �lelte. Ha nem csukom be a sz�mat, a v�g�n m�g valami belerep�l. Olyan ismer�s ez az alak… Csak tudn�m honnan…
Szerencs�re mindenki itt van, akit h�vtak. David elmondta n�h�ny sz�ban, hogy mit is kell csin�lnunk. Kaptunk egy lapot, amin k�t r�vidke sor �llt. „Ohne euch ist die Welt nicht mehr so klein; Ohne euch werd ich endlich frei sein…”
Kor szerint v�logattak sz�t, mint a meghallgat�son. Most csak a kicsikkel foglalkoztak, mi hazamehett�nk. A t�bbi l�ny sz�p lassan elt�nt, �n addig le�ltem a h�ts� sz�kek egyik�n. �des volt David, ahogy pr�b�lta a kicsiket tan�tani.
Miut�n v�geztek, mentek is r�gt�n a st�di�ba. Wow, ez ilyen gyors? Mire �szbe kaptam, szinte el is t�ntek. Futottam ut�nuk, amilyen gyorsan csak tudtam.
Nem akartam zavarni, ez�rt megh�z�dtam a fal mellett. David sorba �ll�totta a gyerekeket, s vez�nyelte �ket. Nagyon sz�p, tiszta hangjuk volt. Az az ismeretlen f�rfi a t�bbi sr�ccal nevetg�lt, besz�lgetett. Nem akartam zavarni, de m�gis vissza kellett adnom a halat.
- �hm, ne haragudj! - kocogtattam meg Linke v�ll�t.
- Igen? - fordult h�tra Linke.
- Visszaadom a halatokat, nehogy �hen haljatok! - ny�jtottam �t a kiolvadt zacsk�t. - Akkor �n szerintem megyek is… - indultam volna haza.
- Nem maradsz itt egy kicsit? - pr�b�lt megf�zni Linke - Besz�lget�nk, nevet�nk…
- Nem is tudom… Nem zavarok?
- Dehogy! - karolt �t Jan - V�gre nem csak fi�kkal leszek �sszez�rva.
Ezen nevetnem kellett. Le�ltem a fi�k mell�, �s besz�lgett�nk. A sulir�l, az �letr�l, ilyenek. Annyira furdalt a k�v�ncsis�g, hogy r�k�rdeztem…
- Figyu! Ki ez a f�rfi? - b�ktem fejemmel az idegenre - Olyan ismer�s, de nem tudom honnan…
- Ez Linke apja, Andy. - kaptam a r�vid v�laszt - Nem hiszem, hogy ismered, mert gimn�zium harmadik �v�ben kapott egy remek �szt�nd�jat Amerik�ba, ahol kb. egy �vig �lt, de visszaj�tt, mert teherbe ejtette az akkori bar�tn�j�t, �s v�rta haza a csal�d. Hacsak nem �lt�l legal�bb 15 �vvel ezel�tt, mert a Harburgban l�v� gimibe j�rt, ahova most te is. - n�zett r�m kedvesen.
N�ha r�m-r�m pillantott ez a f�rfi, �s tudtam, hogy nem k�pzel�d�m. Tudtam, hogy l�ttam m�r valahol ezeket a szemeket, �s a sz�ke hajat.