Anyu m�r megint nem volt otthon. Ez jellemz�. Hol n�lunk, hol apun�l lakik. Fogtam a whiskymet �s a t�sk�mat, ki�ltem az erk�lyemre. El�vettem egy doboz cigit, amit m�g anno Jan adott nekem.
„- Le fogok szokni. Tedd el a cigimet, �s ne add oda, m�g akkor se, ha megverlek �rte!
- Nem fogom, megnyugodhatsz! – nevetve tettem el t�sk�mba a piros Marlboro-t. „
Kutyaharap�st sz�r�vel – tartja a mond�s. Ebben a helyzetben: ha ber�gt�l? Igy�l m�g r�! Megh�ztam „Johnnie �veg�t”, amit�l rendesen megr�zk�dtam. Felbontottam a h�rom �ve n�lam l�v� cigarett�sdobozt, s egy sz�lat kivettem. Nem szoktam doh�nyozni, de �gy gondoltam, most erre van sz�ks�gem. Meggy�jtottam, s egy nagy slukkot sz�vtam. Nem tudtam eld�nteni, hogy ez megnyugtat-e, avagy sem. T�volba mereng�semet l�gy dallam t�rte meg. Ismertem, �s im�dtam ezt a dalt. Linke. Ki m�s lehetne az? Tudja, hogy mivel kell levenni a l�bamr�l, de ez�ttal nem engedek.
„ Ohne dich kann ich nicht sein, ohne dich…” Hallottam a sz�momra kedves Rammstein sz�veget. Nem engedtem, hogy megpuh�tson. Most nem.
- Azt hiszed, hogy ezzel mindent elint�zel? – n�ztem keser�en a szem�be – Hagyjuk ezt abba. Te menj vissza ahhoz az �tsz�lihez, �n meg majd biztos tal�lok valakit az egyetemen… - ford�tottam neki h�tat.
- V�rj m�r! – ki�ltott ut�nam.
- Mire v�rjak? Egy �jabb csal�d�sra? K�szi, ennyi el�g volt.
- De nem is tudod, mi t�rt�nt. – s�hajtott nagyot – � a managerem unokah�ga.
- �, �s ez azt jelenti, hogy sm�rolhattok? Na, nem, nekem elegem volt.
- Kezdj�k el�r�l… - s elkezdett egy ismer�s dallamot pengetni. Du schweigst…
- Linke… Ezt nem b�rom �gy. Alig tal�lkozunk, r�ad�sul �n Heidelbergben, te pedig Los Angelesben �lsz. M�g van egy �vem az egyetemen. Addig ki tudja, mi t�rt�nik ott, h�ny l�nyt szedsz fel…
- Gyere hozz�m! – v�gott szavamba.
- Tess�k? – k�rdeztem vissza meglepve.
- J�l hallod…- t�rdelt le -… gyere hozz�m feles�g�l!
- Meg�r�lt�l? M�g a sulival sem v�geztem… - e kijelent�semre halv�nyan elmosolyodott.
- Tudok v�rni. R��r�nk az iskola ut�n. A tanul�s az els�.
Minden egy pillanat alatt zajlott le. H�tat ford�tottam neki, k�ts�gek k�zt hagyva az erk�ly alatt. Mint egy kikosarazott R�me�. J�lia biztos nem ezt tette volna. Tal�n m�rget ivott volna. Tal�n lesz�rta volna mag�t. De �n nem vagyok J�lia. �r�lt temp�ban futottam le a l�pcs�n, ki a kertbe. Mint egy romantikus filmben, amikor a tengerparton egym�s fel� futnak a szerelmes f�szerepl�k, �gy rohantam Linke karjaiba. Er�sen �lelt. �reztem, hogy ez kell nekem.
- Az a szerencs�d, hogy t�ls�gosan is szeretlek. – tapasztottam ajkaimat sz�l�sra ny�l�, v�gyakoz� ajk�ra. Cs�kunk befejezt�vel �jra let�rdelt, �s �gy sz�lt:
- Sophie Berger. Hozz�m j�ssz feles�g�l?
- H�t, nem is tudom… H�t persze, hogy igen! – felh�zta ujjamra a lila k�vel d�sz�tett feh�rarany gy�r�t, s v�ratlan k�rd�st szegezett nekem.
- Hol van a gy�r�, amit az els� kar�csonyunkkor kapt�l?
- �risten… H�t az… - minden gondolatomat �sszeszedve koncentr�ltam – A Panik st�di�j�ban. Ez egy hossz�-hossz� t�rt�net, amit odafel� el is mes�lek neked.
Elmes�ltem neki mindent, Los Angelesbe utaz�somt�l kezdve eddig a percig. A hajamra csak annyit mondott, hogy � szerette a barn�t.
Mondanom sem kell, hogy Timo kicsit meglep�d�tt, amint k�zen fogva, let�r�lhetetlen mosollyal l�pt�nk be az ajt�n.
- Na, most mi van? – k�rdezte felh�borodottan – �jjel leitatsz, �s kider�l, hogy semmi�rt ittunk meg egy… kett�… h�rom… rengeteg �veg sk�t whisky-t, valamint m�g t�bb m�s alkoholt? Nem vagy magadn�l, az biztos.
- Befejezted?
- Nem! Mert az m�g ok�, hogy mi iszunk, de David? Az�rt neki is adtunk rendesen. Szeg�ny azt sem tudta d�lben, hogy hol van. � sosem szokott inni, csak n�ha egy keveset.
- Befejezted?
- Nem! �s a hab a tort�n, hogy a miatt a szem�ly miatt ittunk, akivel k�zen fogva �llsz el�ttem. Meg�r�lt�l? – k�rdezte teljesen kiakadva.
- Befejezted?
- Igen.
- Linke elj�tt, �s megk�rte a kezemet.
- H�ha. – lep�d�tt meg Timo – Gratul�lok. – �lelte �t r�gi bar�tj�t.
- K�szi. – mosolyogtunk r� – Egy k�r�ssel forduln�k hozz�d.
- J�zusom! Ugye nem vagy terhes? Keresztap�nak szeretn�l? Nem kellett volna…
- Timo! – �t�ttem meg viccesen – Ne h�ly�skedj, ez csak eljegyz�s, vagy mi. A gy�r�mr�l lenne sz�. Eml�kszel, hogy hova tettem?
- Erre kiscsaj pontosan eml�kszem. – le�lt a barna babzs�k fotelbe, �gy t�nt, engem parodiz�l – „Mindj�rt belegrav�roztatom, hogy 2010.03.11.” – j�tszott el ny�vog�s hangon. – A sarokba dobtad. Ha nem takar�tott a takar�t�n�, akkor m�g most is megvan.
- K�szi! Am�gy nem is �gy besz�lek… - v�gtam be a m�durcit.
- �, dehogynem! – adta Timo al� a lovat Linke.
- Te vigy�zz magadra, American boy, mert m�g meggondolhatom magamat… - oltottam le Christ.
- Szerintem nem fogod… - cs�kolt meg olyan szenved�llyel, hogy val�ban elsz�llt minden ilyen gondolatom.
- Szob�ra gyerekek, vagy valami, de ne el�ttem! – s�p�tozott Timo.
- Csak f�lt�keny vagy! – �lt�ttem r� ki nyelvemet.
- Ne �lt�gesd, mert lecs�pem! Azt�n nem lesz mivel cs�kol�zni… Meg is van. – hajolt le Timo a gy�r��rt.
- K�szi. – ny�jtotta Link�nek, aki felh�zta a jobb kezemen l�v� gy�r�sujjamra.