Az elm�lt p�r napban mindig ugyanazok az esem�nyek t�rt�ntek: reggel j�ttek hozz�nk a sr�cok �s estig pr�b�ltak. Timo minden nap hozott egy-egy �j dalt, amit hol egyed�l, hol Daviddal �rt. Szerencs�re viszonylag re�lis sz�vegeket hoztak �ssze. Szombat est�re �gy m�r megvolt mind az 5 dal: Revolution, Warum?, Dein Echo, Wie es ist, Neustart. A h�t v�gefel� Frankyt teljesen befogadt�k tes�m�k a csapatba, a fell�p�s el�tt m�r olyanok voltak, mint akik 1000 �ve ismerik egym�st. �n is nagyon j�l kij�ttem vele, a kezdeti f�lelmeim teljesen elm�ltak. A „minikoncertre”, ahogy ezt az eg�szet Juri nagyf�n�k elnevezte, Berlinbe kellett utazni. Rengeteg csapat jelentkezett, annyian voltak, hogy amire m�r a Panik k�vetkezett, csak egyetlen sz�mot k�rtek t�l�k. A fi�knak d�nteni�k kellett: �n mindegyik�k arckifejez�s�t l�ttam, az els� sorban foglaltam helyet a k�z�ns�gben. Frankyn ijedts�get v�ltem felfedezni, Jan teljesen nyugodt volt, Juri m�r dobolt volna, Lefti fesz�lt volt, m�g Timo �s David el�g mogorv�nak t�nt. Frankyt�l v�g�l megk�rdezt�k a sz�m c�m�t:
-Revolution. –mondta higgadtan, majd a sr�cok belekezdtek.
�n fogtam a fejemet, gondoltam �risten, m�rt pont ezt v�lasztott�k? A szar sz�vege miatt nem fognak szerz�d�st kapni… Mert k�l�nleges nap volt a mai: az Universal kereste N�metorsz�g �j csillagait, de csak p�r banda kaphatott lemezszerz�d�st. �n sz�vb�l drukkoltam a fi�knak. A sz�m k�zben nemcsak �ket b�multam mereven, hanem n�ztem a „zs�rit” �s a hallgat�s�got is. A v�g�n nagy tapsvihar k�zepette az Universalt�l megk�sz�nt�k a „fell�p�st”, mondv�n, hogy majd telefon�lnak, ha van valami… Szerd�ig egy h�v�s sem �rkezett. M�r Lefti lemondott arr�l, hogy tal�n ott lesznek a szerencs�s befut�k k�zt, amikor egyszer cs�ngettek. Szok�s szerint nekem kellett ajt�t nyissak. David volt az, k�sz�n�s n�lk�l berohant.
-Mert k�sz�nni majd �n fogok! –ki�ltottam ut�na.
-Lefti, Lefti, ezt nem hiszem el! –ordib�lt.
-Mi van, mit itt�l?
-Timot felh�vta az Universal!
-�s?
-Kaptunk lemezszerz�d�st! –ugr�lt �r�m�ben, mint egy kisgyerek.
-Ez komoly? Nem mondod, David, itt a nagy lehet�s�g�nk! Mit mondtak m�g?
-H�t csak annyit, hogy nagyon tetszett nekik a Revolution �s ebb�l akarnak klipet forgatni.
-Hogy mit? Egyetlen sz�m alapj�n d�nt�ttek? –l�ptem be �n is a nappaliba.
-Hugi, megcsin�ltuk! –ugrott a nyakamba Lefti.
-J�lvan, de sz�llj le r�lam, nagyon neh�z vagy! Legal�bb nem leszel itthon…
A b�ty�m unott fejjel b�mult r�m, �n igyekeztem tudom�st sem venni r�la. �k m�g lent maradtak, besz�lgettek err�l-arr�l, �n felmentem a szob�mba �s bev�gtam magam az �gyba. �r�ltem, hogy a szedett-vetett egy�ttes�k most v�gre s�nre j�het, de a gondolataim egy�ltal�n nem itt j�rtak… Napok �ta ha vel�k voltam, ha a Panik sz�ba ker�lt, ha r�n�ztem a tes�mra, egyetlen szem�ly neve ugrott be. Csak r� tudtam f�kusz�lni. Csod�ltam, mert hihetetlen�l tehets�ges egy sr�c volt: �nekelt, git�rozott, a hangja maga volt sz�momra a mennyorsz�g. St�lusos megjelen�s�vel �s teljesen m�s bels� tulajdons�gaival kit�nt a t�bbiek k�z�l, de a humora dett� ugyanolyan volt, mint a sr�cok�. Egy�ltal�n nem l�tszott rajta, hogy csak egy hete lett bandatag. Igen, r�la van sz�… R�la, akiben kellemesen csal�dtam, amikor el�sz�r tal�lkoztam vele, r�la, aki nem �gy viselkedik velem, mint az egyik sr�c tes�j�val, r�la, akivel annyira j� a kapcsolatom, mint m�g sr�ccal sose volt. � Franky. Franky Ziegler. M�r az els� percben beleszerettem. � volt a legjobb bar�tom a csapatb�l, persze Leftuson k�v�l. M�g mindig nem tudtam hova tenni a viselked�s�t, �n pr�b�ltam k�zeledni fel�, de… Nem akartam felt�n�en, m�g meg�llap�tan�, hogy nyomulok, azt�n kapn�k egy sz�p, nagy kosarat… Tal�n ett�l f�ltem a legjobban… Hirtelen Franky hangj�t kezdtem el hallani: azt hittem, hogy csak k�pzel�d�k. Gondoltam, lemegyek a b�ty�mhoz, hogy tisztuljon ki az agyam. De amikor lementem, kellemes meglepet�s �rt: nem k�pzel�dtem, Franky t�nyleg itt van. Sajnos nem egyed�l �rkezett, id�k�zben Timo�k is idecs�d�ltek…
-Nocsak, nocsak, el�b�jt a medve a barlangb�l? –n�zett r�m Timo.
-Mindenki mag�b�l indul ki. –mondtam, majd h�rom puszival k�sz�nt�ttem mindegyik�ket �s Franky mell� �ltem a kanap�ra.- H�t ti? –b�ktem a fejemmel Janra.
-Gondoltuk, meg kell �nnepelni a szerz�d�s�nket.
-Akkor azt hiszem, hogy h�zhatok vissza…
-Mit fosol be mindent�l? M�r megl�tsz engem, menek�lsz!
-Timo, te nem veszed �szre, hogy mennyire ideges�tesz?
-�n? Hol m�r?
-K�rtek valamit inni? Debbie? –k�rdezte a tes�m.
-Nem k�ssz.
-Franky, s�rt?
-M�g nem szeretn�k alkoholt inni Linke, de az�rt k�szi.
-Egyebet esetleg? –n�ztem csillog� szemeibe.
-Att�l f�gg, hogy mire gondolsz. –mosolygott huncutan.
-Mit k�rsz?
-Egy poh�r narancslevet, ha van esetleg. –� r�m mosolygott, �n meg r�.
-Persze, hogy van. M�ris hozom.
Fel�lltam, majd Timo megsz�lalt:
-Lefti, sz�lj a h�godra, hogy ne nyomuljon ennyire, Franky bar�tn�je mit sz�lna, ha ezt l�tn�?
Erre senki sem sz�lt egy �rva mukkot sem. �n teljesen led�bbentem: bar�tn�je van? M�rt nem mondta eddig? Azt hittem, hogy megb�zik bennem… A narancslevet majdnem kibor�tottam, nem tudtam, hol vagyok… Az volt a legborzaszt�bb az eg�szben, hogy nem tagadta le… Odaadtam neki a poharat, majd sz� n�lk�l vissza�ltem mell� �s pr�b�ltam rezzen�stelen arccal a fi�kkal lenni…