K�bultan �bredtem arra, hogy rettent�en g�rcsben van a kezem. Jobb kezemmel t�masztottam fejemet, a ballal pedig valakit �t�leltem. Len�ztem derekamra, egy v�r�sessz�ke bozontot l�ttam. K�rben�zve l�ttam, hogy mindenki ki van ter�lve. N�h�nyan egym�son fekve aludtak, vagy �sszeg�mb�ly�dve. Lel�ktem magamr�l Davidot, amire � csak f�jdalmasan felny�g�tt, �s aludt tov�bb. Kicsit neh�zkes volt a j�r�s, �s a fejem is nagyon f�jt. R�j�ttem, hogy egy t�bbnapos esem�nyen vagyunk, �gy kell lennie orvosi szolg�latnak is.
Lassan, de biztosan haladtam, am�g tal�ltam egy kis s�trat eg�szs�g�gyi emberekkel.
- J� napot! – k�sz�ntem illedelmesen.
- Miben seg�thetek? – j�tt oda egy sz�ke h�lgy.
- A fejem rettent�en f�j… Kaphatok f�jdalomcsillap�t�t?
- El�sz�r megvizsg�ln�lak. Csak �gy nem adhatok ki semmit.
- Ha musz�j…
Beterelt a s�torba, s le�ltetett az asztalra. Megvizsg�lta a pupill�imat, melyeket kicsit t�gnak tal�lt, de a diagn�zis v�g�l m�snaposs�g lett, �gy megkaptam a h�n �h�tott piros tablett�t.
Visszas�t�ltam a t�bbiekhez, akik m�g mindig az igazak �lm�t aludt�k. Timo mellett l�ttam n�h�ny pap�rt, gondolom azzal sz�vott. David zseb�ben volt alkoholos filc, al��r�s osztogat�s�hoz tartotta mag�n�l. Fel�rtam r� a sz�momat �s a nevemet, majd becs�sztattam a Timo farmer�nek farzseb�be. M�g utolj�ra k�rben�ztem, s elindultam haza.
Meg voltam l�ve, hiszen ez a hely messze van az otthonomt�l, �s nem igaz�n tudom, merre menjek. Indultam, amerre a l�bam vitt…
K�r�lbel�l m�sf�l �r�t s�t�lhattam, mire az utc�nk elej�be �rtem. F�ltem hazamenni, mert rettegtem a sz�leim reakci�j�t�l. A h�zunk egyre csak k�zeledett, a f�lelmem viszont egyre csak n�tt. Bel�ptem a kapun, majd meg�lltam az ajt� el�tt. Vettem n�h�ny m�ly l�legzetet, �s bel�ptem.
- Megj�ttem! – ki�ltottam olyan hangosan, hogy visszhangzott a nappali.
- Kicsim! – futott hozz�m anyu. S�rva �lelt �t.
- Mi a baj? – k�rdeztem �rtetlenkedve.
- Hogy mi a baj? – n�zett r�m v�r�sl� szemekkel.
- Ezt m�g k�rdezed? – �rkezett meg ap�m is – Tudod, hogy agg�dtunk �rted? Milli�szor h�vtunk �s �rtunk neked, de semmi. M�g mindig nem tudod, mi a baj? – emelte fel hangj�t, s a kez�t is – Hova t�nt�l? – �lelt �t hirtelen.
- Ne haragudj… - f�rtam arcomat a mellkas�ba – Csak elegem volt m�r mindenb�l… De nem kell agg�dnod, Fabian tot�l szerelmes. – mondtam keser�en a szem�be n�zve.
Elengedtem, s felfutottam a szob�mba. Telefonomat kivettem a zsebemb�l, val�ban sokszor kerestek. 30 nem fogadott h�v�s jelent meg a kijelz�n.

Vacsor�n�l el�g fagyos volt a hangulat. �k sem sz�ltak hozz�m, �s �n sem er�ltettem a besz�det. Anyu t�rte meg a csendet.
- Azt ugye tudod, hogy most egy ideig nem m�sz sehova?
- Mi? – akadtam ki teljesen – Nagykor� vagyok m�r, az Isten�rt…
- Mi tartunk el. - sz�lalt meg csendben ap�m – Sz�val…
- Sz�val h�zzak el? Erre megy ki a j�t�k? – �lltam fel az asztalt�l – Rendben, akkor pakolok.
Szob�mba futva el�kaptam a legnagyobb b�r�nd�met, minden fontos ruh�t �s t�rgyat belepakoltam.
- Kicsim, nyisd ki az ajt�t! – d�r�mb�ltek sz�leim.
- Arra v�rhattok… Pakolok, �s elt�n�k, ahogy szeretn�tek.
- Nem ezt akartuk mondani, hanem hogy bizonyos hatalmunk van feletted, mivel a l�nyunk vagy.
- Bizonyos hatalom, mi? A tervedhez kellek, nem az�rt, mert hatalmad van felettem… - fel�lltam, bekapcsoltam az egyik legp�rg�sebb met�l lemezt, amit tal�ltam, maximumra felhangos�tottam, s pakoltam tov�bb. �thett�k az ajt�t, ahogy akart�k, nem hallottam. Ha akartam se hallottam volna meg. F�l �ra ut�n semmit nem hallottam, �gy lekapcsoltam a zen�t, s zuhanyozni indultam. A csapot megengedtem, ami miatt nem hallottam, hogy a telefonom cs�r�g. Sok�ig �ztattam magamat, teljesen r�ncos lett a b�r�m. Gondoltam, ha elk�lt�z�k, akkor sz�pen tegyem. El�vettem n�h�ny k�r�mlakkot, s festegetni kezdtem. A telefonom rezgett, jelezve, hogy nem fogadott h�v�som van. H�romszor keresett egy ismeretlen sz�m, de m�r vagy f�l �r�ja. Megfordult a fejemben, hogy visszah�vom, de ha annyira fontos, akkor keresni fog m�g. J�l gondoltam, mivel k�t perc m�lva megsz�lalt egyik kedvenc dalom akusztikus verzi�ja.
- Igen? – vettem fel a telefont.
- Te vagy, Des? – k�rdezte egy hang.
- Igen… Timo, te vagy? – nevettem h�lye k�rd�semen.
- Igen. – mosolygott – Elt�nt�l…
- Azt sem tudtam, hol vagyok. Azt meg m�g most sem tudom, hogy mit csin�ltunk este. A koncert m�g megvan, �s ennyi. A k�vetkez� eml�kem, hogy lel�k�m magamr�l Davidot.
- A marihu�na n�ha belepiszk�l a r�vidt�v� mem�ri�ba… Sokat is itt�l r�, sz�val nem csod�lkozn�k.
- Szerintem erre nem vagyok k�v�ncsi… Mi�rt is kerest�l? – v�ltottam gyorsan t�m�t.
- Megtal�ltam a sz�modat, gondoltam nem baj, ha felh�vlak. Mi �js�g?
- K�lt�z�k.
- Mi? Hova? – lep�d�tt meg Timo.
- Azt m�g nem tudom. Valahova. El. T�vol innen.
- Sz�p. Azt hiszem, reggelre lenyugszol, �s maradsz Hamburgban.
- El akarok k�lt�zni. Elegem van m�r. Nem tudsz valami lak�st?
- �ppens�ggel n�lunk van hely… - kezdte mondat�t.
- Megfelel. – v�gtam r� – Mit takar az a n�lunk?
- Davidn�l �s n�lam. M�rmint David Bonk, nem Conrad.
- � mit sz�lna ehhez?
- Nem tudom. De az�rt v�rjunk m�g n�h�ny napot. Ha m�g kedden is �gy gondolod, hogy menni akarsz, akkor szerd�n m�r n�lunk alszol. Rendben?
- Rendben… - egyeztem bele szemforgatva.