Futottam, ahogy csak l�baim b�rt�k. A m�sodik ajt� ut�n nekirohantam valami emberszer�nek. Timo volt az.
- Na, mi van, csajszi? Reggeli torna?
- Dehogy. Le�nt�ttem magamat kaka�val. – pr�b�ltam megel�zni a tov�bbi k�rdez�sk�d�st.
- Gratul�lok. – tapsolt meg g�nyol�dva. – Van kedved bulizni?
- Persze! Legal�bb k�nnyebben elfelejtem Davidot. – tettem hozz� magamban.
- Kir�ly! Conradnal lesz a buli. DA-s arcok lesznek ott, a bar�tn�ik, valamint n�h�ny zen�sz �s nem zen�sz.
- Ok�. Mikor megy�nk?
- Olyan 8 k�r�l. Megfelel?
- Aha. Addig seg�thetsz nekem n�h�ny dologban.
- Na, dalolj, pacsirt�m! - huppant le Timo a kanap�ra.
- David eml�tette, hogy van valahol egy matrac… Seg�tesz megkeresni? – n�ztem r� angyali szemekkel.
- Alap. K�vetkez�?
- Az m�g r��r, el�sz�r legyen meg a matrac.
A gar�zsba ment�nk, ahol kb. 10 perc keres�s ut�n tal�ltunk egy z�ld sz�n� matracot. Bevitt�k Timo szob�j�ba. Ezen t�l ott fogok aludni.
Rengeteg dolgot kellett m�g elint�znem, f�leg amiatt, hogy holl�tem ne der�lj�n ki sz�leim el�tt. Bementem a belv�rosba, �s vettem egy �j telefont. A r�gi sz�momr�l m�g felh�vtam a sz�leimet, de csak a hangposta kapcsolt be.
„Sziasztok! Nem tudom, l�tt�tok-e a levelemet, val�sz�n�leg igen, na, mindegy. A l�nyeg, hogy ne keressetek… M�r nem vagyok Hamburgban. �j sz�mom van, ezen m�r nem �rtek el, de a ti sz�motok m�g mindig megvan, ha akarn�k valamit.”
F�jt kimondani ezeket a szavakat, de szabad akartam v�gre lenni. Hogy mi lesz a f�sulival? Nem megyek vissza. Nem mozgatott m�r, ha viszont �jra szeretn�k tanulni, visszamegyek, ennyi. �j telefonomba be�rtam n�h�ny telefonsz�mot, majd felh�vtam legjobb bar�tn�met, Becc�t.
- Igen? – vette fel a telefont.
- Szia! �n vagyok az, Desir�e!
- Jajj, szia! �j sz�mod van?
- Ahogy l�tod… Figyu, lenne egy nagy k�r�sem.
- Hallgatom.
- Elsz�ktem otthonr�l.
- Mi van?! – ugrott hangja n�h�ny okt�vval feljebb.
- Mindj�rt elmes�lem, el�bb mondom a l�nyeget. A sz�leimnek k�rlek, ne add meg ezt a sz�mot, azt mondtam nekik, hogy m�r nem Hamburgban vagyok, pedig de.
- B�zhatsz bennem. Na, mes�lj!
Be�ltem egy k�v�z�ba, �s �gy mes�ltem Rebecc�nak.

- Megj�ttem! – �v�lt�ttem a h�zba �rve.
- Azt hittem elraboltak. – j�tt ki Timo a f�rd�b�l egy sz�l boxerben.
- Ja, nem, dehogy. Csak vettem n�h�ny cuccot. Musz�j valamir�l besz�ln�nk… A h�t�…
- Mi a bajod vele? – meredt r�m szem�ld�k�t felh�zva.
- Igaz�b�l nekem annyira nem is baj, de… Veget�ri�nus vagy? Mert �n eszek h�st, �s ha ez zavar…
- Te csaj, ilyen h�lyes�g hogy juthatott az eszedbe?! – mosolygott r�m – Nem zavar, hiszen nem kell megennem. Ez vicces… - r�zta fej�t – Ink�bb k�sz�lj, egy �ra �s megy�nk! – ment vissza szob�j�ba.
Cuccaimat elpakoltam, �s ideiglenes szob�mba, azaz David�ba mentem k�sz�l�dni. Nem akartam sokat vacakolni, felvettem egy combk�z�pig �r� kock�s inget, egy cs�farmert, na meg egy k�nyelmes tornacip�t. Hajamat kiengedve hagytam. Nem sz�vesen sminkelek, ha nem musz�j, �gy most sem tettem. Kil�ptem az ajt�n, meglepet�semre Timo m�r k�szen �llt. Unalm�ban tv-t n�zett, valamilyen zenecsatorn�t.
- Na, v�gre elk�sz�lt�l. H�, j�l n�zel ki! – n�zett v�gig rajtam tet�t�l talpig.
- Jajj, ne h�ly�skedj! – legyintettem – Indulhatunk?
- Persze! Gyalog megy�nk, ha nem baj, ki tudja, hogy v�gz�dik az �jjel. – vigyorgott Timo.
- Dehogy. David nem j�n? – n�ztem be a David „rejtekhely�re” vezet� ajt�n.
- Nem, � most dolgozik. Meg am�gy sem egy nagy partyarc.
- H�t j�l van. – t�r�dtem bele, mivel m�st nem nagyon tudtam tenni.

David Conrad nem lakott messze, csak 20 perc volt gyalog, de az oda vezet� utat nagyon �lveztem. Timo k�pes olyan h�lyes�geket mondani, hogy nem b�rtam abbahagyni a nevet�st. Ez seg�tett r�hangol�dni az est�re.
David is hasonl� helyen lakott, mint a sr�cok. Mire oda�rt�nk, m�r ott volt szinte mindenki. Az ajt�n bel�pve el�sz�r semmit sem l�ttunk, nagy volt a f�st. Valamelyik okosnak esz�be jutott, hogy ki k�ne nyitni az ablakot, �gy sz�p lassan l�ttunk is valamit. A lak�s k�zep�n l�v� �vegasztalt a zenekar tagjai, n�h�ny tag bar�tn�je, �s egy ismeretlen sr�c �lte k�rbe. Az asztal mondhatni megrogyott a sok pi�t�l, csoda, hogy elf�rt rajta az a rengeteg �veg.
- Hello mindenki! – pacsizott le Timo a sr�cokkal.
- Sziasztok! �, Des is itt? – tette fel David a k�lt�i k�rd�st. – Akkor be kell mutatnom n�h�ny embert. Akkor menj�nk sorba! – �llt fel mell�m, hogy k�nnyebben kiigazodjak.
- Ez itt K�hler, ez Axel. – mutatott a k�t sr�cra, akik b�rgy�an vigyorogtak – Akkor… - fordultunk el n�h�ny fokot – � Carina, Andr� bar�tn�je, � Nadine, Philipp bar�tn�je, �s � pedig Anna, Chris asszonyk�ja.
- Sziasztok! – k�sz�ntem nekik, mire �k mosolyogva tett�k ugyanezt.
- Na, akkor mit iszol?
Tudatlans�gomban r�n�ztem az asztalra, ahol rengeteg �veg sorakozott. Hirtelen azt sem tudtam, mivel kezdjem.
- Azt a fekete abszintot megk�stoln�m, m�g nem ittam. – mutattam r� az �vegre.
- Hm, j� v�laszt�s. – vette kez�be az �veget, amin nagy felirat jelezte, hogy ez bizony 80%-os ital. – Tudtad, hogy anno betiltott�k az abszintot? – vett el� egy kanalat, amire kockacukrot tett, majd le�nt�tte abszinttal.
- T�nyleg? Mi�rt? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Olyan anyagot tartalmazott, ami k�b�t�szernek min�s�lt, b�r elvileg a mai v�ltozatokban is van ilyen, csak kevesebb. Ha j�l tudom. – mondat�t befejezve el�vette �ngy�jt�j�t, �s meggy�jtotta a cukrot. Beledobta a poh�rba, majd �tny�jtotta nekem – Kedves eg�szs�gedre!
Egy kis ideig m�regettem a poharat, majd a tartalm�t. Vettem egy m�ly l�legzetet, �s leh�ztam. Mintha �l� t�zet ittam volna, olyan �rz�s volt el�sz�r. Azt�n egyre jobb.
- Hm, ez nem is volt rossz, de valamivel le k�ne �bl�tenem. S�r�d van? – k�rdeztem mosolyogva.
- Persze, mindent a h�lgynek. – t�nt el a t�megben.
Le�ltem a kanap�ra Peda mell�, aki csak vigyorgott. Szerintem m�r siker�lt kell�k�ppen fel�ntenie a garatra.
- Tess�k. – ny�jtotta �t a s�rt a hirtelen megjelen� David.
- K�szi. – kortyoltam bele.
Nagyon j�l elbesz�lgett�nk, az eddig ismeretlen emberekkel is j�l elvoltam, de m�gis a l�bamban volt a t�ncolhatn�k. Szerencs�mre a t�bbi l�nnyal is ez volt a helyzet, �gy nem volt neh�z a fi�kat is felr�ngatni a kanap�r�l.