Most jutottunk el arra a pontra, hogy muszáj írnunk ide, mert az érzéseinket már nem bírjuk magunkban tartani.
Ha rendszeres látogatói vagytok az oldalnak, megfigyelhettétek, hogy mostanában egy frisst nem állítunk össze anélkül, hogy ne kérjünk elnézést amiatt, hogy nem tudtunk jönni. De tudjátok, az élet nem olyan könnyű, mint azt ahogy egyesek gondolják. Mi csak annyit mondtunk általában, hogy sok a tanulnivaló, nehéz a gimi, meg ilyesmi. És ez igaz is, mert aki nincs még benne, honnan tudhatná, hogy milyen? De ki tudja, hogy emögött mi rejlik? Hát épp ezaz, hogy senki... Ki tudja, hogy Andinak majdnem eltört az ujja? Hogy készülniük kell farsangra, március 15-re, és még ott van neki a német verseny is? Ki tudja, hogy Nellinek késő este kell mennie ügyelni egy bálba, csak azért, hogy diáktanácsba kapjon pontot, és a jövőben jól járjon majd? Hogy az osztályfőnökének könyvelnie kell, szintén csak pontokért? Senki! Tudjátok, mik a fontosak a mostani fiataloknak? Buli, gép, vagy mindkettő egyszerre. És ennyi. Mi nem járunk annyit bulizni, mint a mai fiatalság. Mi itthon ülünk, és tanulunk. Mert fontos számunkra, hogy a jövőben utcaseprők leszünk-e, vagy lesz-e egy normális munkánk, amiből meg tudunk élni! És úgy gondoljuk, hogy gimi mellett természetes, hogy nem tudjuk minden szabadidőnket a gép mellett tölteni. És a különórákról még nem is beszéltünk, mert mindkettőnknek vannak... Nem is egy. Miután meg holtfáradtan esünk haza, próbálunk tanulni, estére idejutunk a gép elé, de kinek van már kedve mosottszar aggyal frisselni? Persze, nyáron sokkal könnyebb volt, mert rendelkezésünkre állt 3 hónap, hogy azt csináljunk, amit akarunk. Elhatároztuk, hogy kinyitjuk ezt a lapot, dolgozunk vele, és ha sok időbe kerül, akkor is megcsináljuk. És itt tartunk manapság, már több, mint fél éve üzemel a lap, ami kész csoda. De szerintem senki sem tudja, hogy mik voltak az előzmények... Hogy szinte minden nap késő estig fent maradtunk, rengeteg dalszöveget, híreket, adatokat fordítottunk, és nem magunknak! Mert nem a saját szórakoztatásunkra csináljuk! Hanem azért, hogy legyen NEKTEK egy megbízható forrásotok a Panikos srácokról! Mert nekünk egyáltalán nem lenne rosszabb attól, hogyha nem működne a lap. Mi továbbra is informáltak lennénk a srácokkal kapcsolatban, mert ha találunk valamit, mindig az az első, hogy megosztjuk egymással. Ha meg nem lenne a p-m, kereshetnétek magatoknak a híreket. Ettől szerettünk volna megkímélni titeket, hogy úgy járjatok, mint annak idején mi. Hogy csak külföldi oldalak voltak, aztán csináljatok azt velük, amit akartok. Meg azért arról se feledkezzetek meg, hogy nem egyetlen személyről szól ez a lap, mint Nelli új oldala, a Csabis... Itt 6 emberről kell információkat közöljünk, és még ez a hat személy német is. Jó, ha Jurit meg Jant kivesszük, akkor is maradt 4, de az is több, mint egy, ugye? És arról se feledkezzetek meg, hogy Csabi magyar, mint mi. Hozzá nem kell annyit fordítani, mint ide, most az a pár megvágott angol dalszöveg... Nelli 10 perc alatt fordított le egyet. Ezekkel meg mennyit szenvedtünk. Volt, hogy órákat is felette ültünk, csak azért, hogy kibogarásszuk NEKTEK a jelentését, hogy minden perfekt legyen. Hogy ne szenvedjetek ti velük, mi szívességet tettünk nektek. És azért mi még nem vagyunk olyan nyelvi szinten, hogy szótár nélkül, folyékonyan kommunikáljunk, akár németül, akár angolul, szóval gondolhatjátok, hogy mekkora munka volt a Panik összes szövegét lefordítani! Meg még hozzájönnek a modulok, a kinézet, és az összes többi dolog, meg energia, amit a lapba fektettünk! Az a baj, hogy nem éltek velünk, nem tudjátok, hogy mi történik velünk a szürke hétköznapokban, ti csak várjátok, hogy legyen friss, aztán hogyha valamelyikünk előrukkol valami újjal, ami egyáltalán nem ide tartozik, kitörik a harmadik világháború... Mi nem csak a Panikot szerethetjük, nem csak a p-m-et csinálhatjuk, nem csak Panikos oldalakat nézhetünk friss után szaglászva... Értsétek meg! És szerintünk alap dolog, hogy nem teregetjük itt ki a szennyest ország-világnak. Szerintetek nekünk csak jóból áll az életünk? Hogy csak jó dolog történik velünk? Hát ha ebben a tudatban életetek, akkor ki kell ábrándítsunk benneteket... Ti nem tudjátok, hogy mi miken megyünk keresztül, nem tudjátok, milyen érzés, amikor elhisztek egy dolgot, beleélitek magatokat, hogy igen, meg fog valósulni, aztán meg koppantok egy jókorát... Nelli már megtapasztalta. Meg persze Andival is történnek dolgok, de mi ezeket minek mondjuk el? Ezek csak RÁNK tartoznak, és senki másra! Elég sok mindenről nem tudtok ti, és ez a baj! Hogy ti nem ismertek minket... Nem tudjátok, hogy valójában milyenek vagyunk. Csak úgy ismertek minket, hogy két nagy Panik-fan, de többet nem tudtok rólunk! Szerintetek a múltban nem történtek olyan dolgok velünk, amik rohadtul megrendítettek minket? Hát dehogynem! Csak igyekeztünk ezeket nem mutatni, lepleztük őket, hogy semmiféle kár ne érje az oldalt ezekből kifolyólag. De itt most betelt a pohár. Kivagyunk, és nem tudjuk, meddig bírjuk még ezek után! Ne lepődjetek meg, ha egyik napról a másikra bezár az oldal...

Andi & Nelli