Egy mosolyodért élek,
Többé nem olyan tiszta, mint volt.
Nélküled magányosnak érzem magamat, néküled magányosnak.
Oh,a szemeidet láthatom,
Ha téged a vágy elér.
Mint ahogy a hold téged elhagyott,
Mint ahogy a nap többé nem süt nekünk.
Emellett mégis akarok, nélküled,
Nem nélküled...
Mindig csak a rossz dolgot látjuk gyorsnak,
Egyszerűen felnézek
A hold mögött van nekünk egy hely,
Ahol rejtve érezzük magunkat.
Itt és most támadt egy ötletem,
Egy másik út, melyet veled járok,
Egyszer játékos,egyszer nyugodt, néha csak
egyszerűen mész az orrod után.
És emellett mégis tudok,
Nélküled, nem nélküled...
És emellett mégis tudok,
Nélküled, nem nélküled...
És emellett mégis tudok,
Nélküled, nem nélküled...
Emellett mégis tudok,
Nélküled, nem nélküled... |