(Különben én is elég királynak tartom a sapkánkat – Ja, én is…)

Az út hosszú és a csomag nehéz
De előre jövök, visszafordulni többé nem tudok
És visszagondolok, milyen volt egyszer
De itt állok, tovább várva

Azt gondolod, ismerhetsz engem,
De fogalmad sincs, kölyök!
Tudod milyen, ha az ember jelenleg munkanélküli?
Mindenki kérdez téged, mit csináltál eddig?
Az utóbbi három évemet zenéléssel töltöttem.
Mi? Figyelj, éppen elmesélem neked.
Egyikünknek sem volt ilyen nehéz élete,
Ott fekszel az állati mellé (??)
De néhány dolgot nem lehet egyszerűen
Hagytam a csalódottságot magamban szabadon
És ha ez neked ugyanúgy megy,egyszerűen csapd be ezt a butaságot.
Az utóbbi három év olyan volt nekem,mint egy hullámvasút,
Pincétől öt csillagig, öt csillagtól újra minden visszafordult
és újra emelkedés, míg az ember bolond lesz.
Mennyi szerencse ér valamit?
Minden nap elvesztesz magadból egy darabot,
És minden,amit akarsz,a nyugalom
És többé semmit sem tudsz úgy tenni, mintha nem lettél volna elnyomva
Bazd meg! Azt mondjátok,ismertek engem.
Akkor hallgassátok őt!

Az út hosszú és a csomag nehéz
De előre jövök, visszafordulni többé nem tudok
És visszagondolok, milyen volt egyszer
De itt állok, tovább várva

Nem akarok többet arról reppelni, milyen rossz nekem.
Fejnehéz (??) vagyok és arra gondolok,mi az,amit következőre elmesélek
Minket minden átráz, de valahogy nem
Luxusproblémáink vannak,csak mi nem tudunk róla,
A padlóra feküdtem és volt egy álmom,
Gondoltam rá és ez felépített engem
Nincs bökkenő és nehézség, semmi adott nem volt világos,
És aztán egy évvel utána, én olyan voltam,mint egy sztár, minden,ami volt
Befuccsolt az álmom a Nevadában
És az üzlet más volt,mint rájöttem
Három év után összeroskadtam,
Zenekar feloszlás és aztán ott ülsz és mindenki szövegel
Előről kezded el. Fenébe, az út hosszú
És az út széles. Szarok rá.A fenébe is, kész vagyok.
Az én útjelző táblámon nem áll semmi az úton
Sajnos nem látom sosem, látszólag én vagyok saját magam legnagyobb ellensége
Haver!

Az út hosszú és a csomag nehéz
De előre jövök, visszafordulni többé nem tudok
És visszagondolok, milyen volt egyszer
De itt állok, tovább várva

Az élet már vicces
Valahogyan a kezedre játszik és valahogyan nem
Mindegy, mit teszel, a lényeg, hogy magadra gondolsz
Fáj, hogy nem hiszel magadban
Azt hiszem,újra bízok magamban
Mindent el lehet érni, csak akarni kell
Minden nap azért kell élni, minden nap mindent adni,minden nap arra törekedni
Jelenleg ellene vagy, de ez a nap nem fog második lehetőséget adni
Bazd meg! Arra gondolok, azt hiszem, a csatateret egy kertté lehet varázsolni
És aztán felállni és az életét felduzzasztani
Igen! Ezzel kezdem ma. Semmit sem bánok és örülök, ember.
A Gonosz azért ott van, a Jó körül látszik
A Jó az életben a választás, semmit vagy a legjobbat kell választani
Tehát ezzel kezdem,nem állok emellett
Fogjátok az életeteket és újítsátok meg, aztán kezdjétek ma ezzel.

És visszagondolok, milyen volt egyszer
De itt állok, tovább várva

Német szöveg alapján fordítva!